A Secret War – (Nick Fury) Titkos Háborúja lehetne egy remek történet. Vannak érdemei, amit nem lehet elvitatni őket- elsődlegesen remekül karakterizálja Nick Furyt és a világhoz/szuperhőstársadalomhoz való hozzáállását. Viszont minden történet egyik sarkalatos pontja, hogy a történet csak annyira jó, amennyire az ellenfél benne. Hisz nem homokzsákok ők, nem kellene beérnünk annyival, mert gonoszak, mert bosszút akarnak állni stb. A  történet itt elvérzik/nem működik. Lucia von Bardas egyszerhasználatos gonoszként lett bedobva egy ügyes tervvel – a technika alapú bűnözőket felszerelve általuk kíván terrortámadást intézni az Egyesült Államok ellen. Vagy destabilizálni azt. Nick Fury viszont rájön és innen a történet. És pont az a gond, hogy innen a történet. Kicsoda Lucia von Bardas? Annyi derül ki róla a történetből, hogy a USA kormánya ültette a helyére, Fátum Doktor valamilyen leköszönését követően. Oké, hát a kiválasztási folyamat nem sikerült valami fényesen, mert ezek szerint a hatalomra kerülése után rögtön elkezdett mesterkedni (vagy talán Fátum egy tervét folytatta, mert időrendileg sem jön össze). A motivációi annyira ködösek, kidolgozatlanok, hogy a tervével hiába használja ki/csavarja meg Bendis azt a több évtizedes ellentmondást – hogy egyes szupergonosztevőknek lehetetlen lenne finanszíroznia a szupergonosztevő létüket, erre árnyékot vet az, hogy na és miért teszi, amit tesz? Egyes bűnözőnek amúgy vannak az eredetükben korábbi történeteikben momentumuk, amik ezt a pénzügyi kérdést rendezik, tehát az ellenmondás sem akkora, mint elsőre látszik. Vörös Dinamó, Kereszttűz, vagy Lámpás Jack. A többiek zömének sem sikertelen bankrablás az elsődleges profilja. Míg másokat egyszerűen nevetséges ebben a kalapban látni: lásd Grizzly. A történet jó kirakós módjára összerakja a magánakció részleteit, kihagyva, a megkérdőjelezhető motivációkat, majd bedobja újra Luciát, immár öngyilkos módban. Ez már egyenesen kiábrándító, nem hagy sok maradadó nyomot az emberben. (amúgy SPOILER - nem hal meg).

 Fájlalandó, hogy egyúttal Daisy Johnson így mutatkozott be a Marvel Univerzumban. Olyan semmit mondóan.  

 Nehéz nem úgy tekinteni erre a történetre, mint egy elbaltázott lehetőségre. Hisz az ötlet alapvetően jó, más szereplőkkel, vagy a használtak motivációinak jobb kidolgozásával, ugyenez igaz Lucia Von Bardasra, vagy akár Fátum doktorra lecserélésével még akár nagyeseményként is működött volna, mert több volt benne, mint korának legtöbb túlhypolt eventpukkanásában. Dell’Otto festményei viszont szemet gyönyörködtetők. Pont.